A testvéri kötelék

A testvérek kapcsolata már az első hetekben is maga a csoda. Mindig különleges látni, ahogy a nagyobb testvér megismerkedik a picivel, legyen szó akár egy totyogó egyévesről, akár egy óvodás „nagytesóról”. Az a gyengédség, kíváncsiság és szeretet, ami ilyenkor megjelenik, minden alkalommal jó látni.

A fotózások elején, sokszor izgulnak a szülők: vajon hogy fog reagálni a nagyobbik? Lesz kedve a közös képekhez?

Elárulom, ez teljesen természetes. Van, hogy a nagytestvér elsőre nem szeretne a pici mellé feküdni, nem akar puszit adni vagy épp a kamerába nézni. Ilyenkor nem erőltetek semmit, inkább bevonom őt az egész folyamatba. Ő lesz a legfontosabb segédem! Segít nekem kiválasztani a színeket, megfogni egy takarót, odahozni valamit, amit épp használni szeretnék. És közben, szinte észrevétlenül, oldódik. A kíváncsiság és a játékosság átveszi a helyét a feszültségnek.

És tudjátok mi történik ilyenkor? Egy pillanat, egy apró érintés, egy ölelés, egy félénk puszi és máris ott van az a kép, amit elszerettünk volna készíteni.

A testvéri kötelék mindig varázslatos. Nekem pedig hatalmas megtiszteltetés újra és újra megörökíteni ezeket a pillanatokat.